Meddig akarsz még ítélkezni önmagad felett ahelyett, hogy elkezdenéd szeretni azt a csodát, aki te magad vagy? 

Az ítéletek, amiket önmagaddal szemben hozol, eltorzítják a képet. Azt, aki valójában vagy. Minél több az ítélkezésed magad felé, annál szemcsésebb a kép. A végén azt veszed észre, hogy amit látsz, az egy idegen, torzított paca.

Ha te ezt teszed magaddal, akkor miért várod, hogy mások ne tegyék ezt veled? Akkor miért várod, hogy bárki is meglássa azt, aki te vagy valójában? Miért várod, hogy ítéletek nélkül fogadjon el téged, amikor az neked sem megy önmagad felé? Nem gondolod, hogy billen a mérleg és túl sokat vársz másoktól?

Hagyd abba az ítélkezést önmagaddal szemben, szedd le a torzító lencséket és csodáld azt a végtelen egyediséget, aki te vagy! Minden nap.

Mi az, amit életbevágóvá tettél azokban a korlátozásokban, amik beleragasztanak a szárnyak és színek nélküli létezésbe?

Mikor hitted el azt, hogy annak a végtelen lénynek, aki te vagy, csak akkor van élete és létjogosultsága a Földön, ha belekényszeríted magad olyan létbe, ami megszakítja a képességeiddel való kapcsolatot annak érdekében, hogy itt tudj maradni?

Minden, amit ez felhoz, hajlandó lennél-e semmissé és meg nem teremtetté tenni Isten tudja hányszorosan?

Helyes, helytelen, jó, rossz, pod, poc, mind a 9, rövidek, fiúk és túlontúl.

Engedd meg önmagadnak, hogy az legyen, aki valójában. Itt és most!

Van választásod! Mindig van. Akarsz-e mást választani, mint ami most van? Megengeded-e magadnak, hogy mást válassz? Hogy magadat válaszd? Azt az egyedülálló és fantasztikus csodát, amit te vagy. Hajlandó vagy elismerni magad annak a megismételhetetlen teremtésnek, aki vagy az önmagad felé irányuló bírálatok nélkül? Úgy, ahogy vagy. Abban a tökéletességben, ami vagy. 

Egy asztrológus oldalán olvastam ezt az idézetet

"Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény."

A kérdés?

HOVA TESZED A FÓKUSZOD

Sokszor dolgozok félelemmel, félek ettől, félek attól. Két típusát élem én meg a félelemnek, az egyik az a fajta félelem, ami már valamilyen megtapasztaláson alapszik pl.: félek a kutyáktól, mert már harapott meg kutya és az  cefetül fájt. A másik, amikor az ismeretlentől félünk. Az elsőnél több kérdés is felmerül, mi történt akkor, mi váltotta ki, minden kutya ugyanolyan? Elhitted –e azt az állítást, „ hogy minden kutya harapós” és minden hasonló, érdekes és valahol igaz állításokat? Feltennéd –e magadnak a kérdést ÉS MOST? EZ A KUTYA HARAPÓS? Egyből kilépsz a szemellenző mögül. Mi mindent teremthet neked ez a kérdést?

És mi mindent teremthet, ha a kutya nem kutya, hanem pasi, csaj és hagy ne soroljam a félelmeink tárgyait.

Ezekkel a félelmekkel „könnyebb”dolga van egy terapeutának, hisz csak a félelem okát kell kiásni, kérni rá a Feltétel Nélküli Szeretet tisztítását, gyógyítást és akár pik-pakk megoldódhat minden.

A másodiknál nincs megtapasztalásod, azaz van hisz hányszor jártál úgy, hogy becsuktad a szemed vettél egy nagy levegőt és belekezdtél valamibe, amiről nem tudtál semmit, LESZ AMI LESZ, és rosszul sült el. Naná! Hisz nem nyitottad ki a szemed, szinte hátra arccal ugrottál neki és csinálod folyamatosan, nem teszed oda a fókuszt, a fényt, hogy lásd, mivel van dolgod. Hajlandó lennél éber lenni? Most? és Most? Éber arra, hogy ez a félelem itt most micsoda? Mi az, ki az, ami vagy aki miatt nem te döntöd el hova teszed és teheted a fókuszod? Mit hozna létre, ha saját magad döntenéd el, hogy adott pillanatban hova teszed a fókuszod? Tennéd-e oda a fókuszod, ami abban a másodpercben neked a legtöbbet teremti?

Ma reggel, ahogy leültem az asztalomhoz dolgozni ez a szó suhant át az agyamon, ability... már a csengése is olyan megnyugtató.
Képesség, készség, tehetség. Tetszik ez a szó, mert azt jelenti eredendően benned van, nem tanultad és tudod, hanem veled született, itt van veled bármikor, bárhol. Kérdés merül fel bennem, mi az a képesség, készség és tehetség ami most vagyok, amit nem veszek észre, amit ha észrevennék sokkal többet teremtene nekem és mások valóságában is? Pod poc
Mennyiünkben szunnyad a képesség, mennyien érezzük magunkat bezárva, megkötve mert nem azt tesszük amire képességünk van. Nem tesszük mert nem tehetjük, vagy mert már gyerekként azt mondták neked: "Erre úgysem vagy képes". És mi van ha nem volt igazuk , mi van ha ők csak a saját élettapasztalatukon (generációk óta hozott korlátokon) keresztül mondták ezt és te mint jó gyermek, ezt jól benyelted, pedig érezted és érzed ma is, hogy az ott neked ment volna. Van egy jó hírem, már nem vagy gyerek, TEDD. Nézd meg mire vagy képes, vannak-e határaid? Hajlandó lennél-e nem benyelni mások véleményét, észlelni, de nem befogadni. Meg mernéd kérdezni magadtól, hogy ez most jó nekem? HANGOSAN... túlkiabálva az összes hangot. EZ MOST JÓ NEKEM? és ha nem, tedd ki a kérdést: Mit tehetnék, ami beindítja azt a változást amit elképzelni sem tudok. Hajlandó lennél (legalább 10%-ban) az az elképzelhetetlen, végtelen képesség, készség és tehetség lenni, aki vagy? Minden ami ezt nem engedi: Pod poc

Nekem is azt mondta a rajztanárom, amikor egy almát nem sikerült úgy lefestenek, ahogy az neki tetszett volna , hogy nincs bennem tehetség... lehet igaza is volt, az ő elvárásai szerint, lehet nincs is. DE MÉGIS FESTEK, úgy, ahogy azt én érzem, ahogy az belülről jön, ahogy örömet okoz nekem. És ez a másolat édesapámnak is nagy örömet okozott :-) Többet teremtettem azzal, hogy nem hittem neki? Igen, magamnak és apukámnak biztos :-) Ennél fontosabb meg az én nézőpontom szerint nincs is.

Csodás szombatot nektek :-)

Van egy kérdés, amit már hetek óta, a reggeli vezetés közben teszek fel magamnak:

Mit nem veszek észre, amit ha észrevennék, akkor megváltozna az életem?

És ami nem engedi, hogy észrevegyem, azt hajlandó vagyok meg nem teremtetté tenni Isten tudja hányszorosan. Helyes, helytelen, jó, rossz, pod-poc, mind a 9, rövidek, fiúk és túlontúl.

Valami megmozdult, elindult. Nem mindig kellemes. Most éppen testi tüneteket produkálok női fronton. De ez változás. És mikor hittem el azt, hogy egy változásnak nehéznek kell lennie? :) Köszi, nálam a pont!

Hogyan lehetne ez még ennél is jobb? ;)

Légy kérdésben!

Mondja az Access. Elsőre kicsit furcsa ez a felszólítás és nehéznek is tűnik a megvalósítás. Aztán egyszer csak ráállsz és azt veszed észre, hogy mindig kérdésbe mész át.

Az Access egyik alapvető tézise ez. Légy kérdésben! A kérdés kinyit, a válasz bezár. Egyszerű ezt megértenünk, hiszen egy kérdésre lehet több válasz is. Attól függően, hogy hány nézőpont létezhet rá. Vagy ha nézőpontok nélkül állunk hozzá? :) Akkor végtelen a válaszok lehetősége is. Míg a válaszok bezárnak, lezárnak. Nincs nyitva tovább a kapu. 

Szóval ha ki akarod nyitni magad a lehetőségekre, a világra, akkor kérdezz, kérdezz és kérdezz! 

Ha elkezd fájni a fejed, pedig semmi ok nincs rá látszólag: Kihez tartozik, mihez tartozik ez? Enyém? Másé? - érdekes a válasz? Nem. Az az érdekes, hogy ha nem az enyém, akkor köszönöm, hogy benézett hozzám ez az intenzitás, de ennyi elég volt belőle, mehet is oda vissza, ahonnan jött, ahol még valakinek dolga van vele. 

Azzal, hogy kérdésben vagy, megengeded magadnak, a végtelen lényednek, az univerzumnak, a teremtőnek, hogy megmutassa azt, mire képes valójában. 

Hajlandó vagy kérdezni? Hajlandó vagy bármit és bármikor kérdésbe helyezni? És hogyan lehetne ez ennél is jobb? :)