Meddig akarsz még ítélkezni önmagad felett ahelyett, hogy elkezdenéd szeretni azt a csodát, aki te magad vagy? 

Az ítéletek, amiket önmagaddal szemben hozol, eltorzítják a képet. Azt, aki valójában vagy. Minél több az ítélkezésed magad felé, annál szemcsésebb a kép. A végén azt veszed észre, hogy amit látsz, az egy idegen, torzított paca.

Ha te ezt teszed magaddal, akkor miért várod, hogy mások ne tegyék ezt veled? Akkor miért várod, hogy bárki is meglássa azt, aki te vagy valójában? Miért várod, hogy ítéletek nélkül fogadjon el téged, amikor az neked sem megy önmagad felé? Nem gondolod, hogy billen a mérleg és túl sokat vársz másoktól?

Hagyd abba az ítélkezést önmagaddal szemben, szedd le a torzító lencséket és csodáld azt a végtelen egyediséget, aki te vagy! Minden nap.

Mi az, amit életbevágóvá tettél azokban a korlátozásokban, amik beleragasztanak a szárnyak és színek nélküli létezésbe?

Mikor hitted el azt, hogy annak a végtelen lénynek, aki te vagy, csak akkor van élete és létjogosultsága a Földön, ha belekényszeríted magad olyan létbe, ami megszakítja a képességeiddel való kapcsolatot annak érdekében, hogy itt tudj maradni?

Minden, amit ez felhoz, hajlandó lennél-e semmissé és meg nem teremtetté tenni Isten tudja hányszorosan?

Helyes, helytelen, jó, rossz, pod, poc, mind a 9, rövidek, fiúk és túlontúl.

Engedd meg önmagadnak, hogy az legyen, aki valójában. Itt és most!

Van választásod! Mindig van. Akarsz-e mást választani, mint ami most van? Megengeded-e magadnak, hogy mást válassz? Hogy magadat válaszd? Azt az egyedülálló és fantasztikus csodát, amit te vagy. Hajlandó vagy elismerni magad annak a megismételhetetlen teremtésnek, aki vagy az önmagad felé irányuló bírálatok nélkül? Úgy, ahogy vagy. Abban a tökéletességben, ami vagy. 

Van egy kérdés, amit már hetek óta, a reggeli vezetés közben teszek fel magamnak:

Mit nem veszek észre, amit ha észrevennék, akkor megváltozna az életem?

És ami nem engedi, hogy észrevegyem, azt hajlandó vagyok meg nem teremtetté tenni Isten tudja hányszorosan. Helyes, helytelen, jó, rossz, pod-poc, mind a 9, rövidek, fiúk és túlontúl.

Valami megmozdult, elindult. Nem mindig kellemes. Most éppen testi tüneteket produkálok női fronton. De ez változás. És mikor hittem el azt, hogy egy változásnak nehéznek kell lennie? :) Köszi, nálam a pont!

Hogyan lehetne ez még ennél is jobb? ;)

Légy kérdésben!

Mondja az Access. Elsőre kicsit furcsa ez a felszólítás és nehéznek is tűnik a megvalósítás. Aztán egyszer csak ráállsz és azt veszed észre, hogy mindig kérdésbe mész át.

Az Access egyik alapvető tézise ez. Légy kérdésben! A kérdés kinyit, a válasz bezár. Egyszerű ezt megértenünk, hiszen egy kérdésre lehet több válasz is. Attól függően, hogy hány nézőpont létezhet rá. Vagy ha nézőpontok nélkül állunk hozzá? :) Akkor végtelen a válaszok lehetősége is. Míg a válaszok bezárnak, lezárnak. Nincs nyitva tovább a kapu. 

Szóval ha ki akarod nyitni magad a lehetőségekre, a világra, akkor kérdezz, kérdezz és kérdezz! 

Ha elkezd fájni a fejed, pedig semmi ok nincs rá látszólag: Kihez tartozik, mihez tartozik ez? Enyém? Másé? - érdekes a válasz? Nem. Az az érdekes, hogy ha nem az enyém, akkor köszönöm, hogy benézett hozzám ez az intenzitás, de ennyi elég volt belőle, mehet is oda vissza, ahonnan jött, ahol még valakinek dolga van vele. 

Azzal, hogy kérdésben vagy, megengeded magadnak, a végtelen lényednek, az univerzumnak, a teremtőnek, hogy megmutassa azt, mire képes valójában. 

Hajlandó vagy kérdezni? Hajlandó vagy bármit és bármikor kérdésbe helyezni? És hogyan lehetne ez ennél is jobb? :)